Sziasztok!
Na szóval igen, jól látjátok, ez megint én (Cece S.T.) vagyok, és ez itt az új blogom, amit drága barátnőmmel ~L.S.-sel fogok írni. Természetesen ebben a blogban is szerepet adunk a mi tökéletes fiúnknak, Harry Styles személyében, de tucatblognak ez sem lesz mondható, ezt garantálom. Ezt a részt, azaz a Prológust én hoztam nektek, de a következő részeket vagy együtt dobjuk össze, vagy az egyiket én, a másikat ~L.S.
Remélem tetszeni fog, és kapunk hozzászólást, és feliratkozókat.
Sosem gondoltam volna, hogy valaki problémája annyira meghatna, hogy éjjel nappal azon tanakodnék, hogy tudnék rajta segíteni. Igaz, pszichológus létemre mindig, minden körülmény között próbálok segítséget nyújtani a pácienseimnek, de ez az eset nagyon is elgondolkodtató volt.
Na szóval igen, jól látjátok, ez megint én (Cece S.T.) vagyok, és ez itt az új blogom, amit drága barátnőmmel ~L.S.-sel fogok írni. Természetesen ebben a blogban is szerepet adunk a mi tökéletes fiúnknak, Harry Styles személyében, de tucatblognak ez sem lesz mondható, ezt garantálom. Ezt a részt, azaz a Prológust én hoztam nektek, de a következő részeket vagy együtt dobjuk össze, vagy az egyiket én, a másikat ~L.S.
Remélem tetszeni fog, és kapunk hozzászólást, és feliratkozókat.
Jó olvasást,
Cece S.T. & ~L.S.
Talán azért, mert ilyen fontos, híres emberről sosem gondoltam volna, hogy egy - először kicsinek hitt - probléma ekkora nagy is tud lenni valaki számára, de lehet csak azért, mert amennyire nem volt szimpatikus az elején, olyannyira szeretettem meg a végére, és minden áron szerettem volna neki segíteni, hogy leküzdje a démonjait.
Minden akkor kezdődött, amikor 25 évesen kiröpültem az egyetemről, béreltem egy lakást London gazdag negyedében, és megnyitottam a saját irodámat, ahol a betegeimet fogadtam. A szüleim sosem tudták elfogadni, hogy ilyen ésszel, amivel megáldott a sors, hogy tudtam pszichológus lenni, helyette lehettem volna bármilyen más értelmiségi, amit ténylegesen orvosnak lehet nevezni. De az én problémáim mindig háttérbe szorultak, mivel hogy a „betegeimé” sokkal fontosabb volt. Egyrészt ők adtak nekem munkát, és fizetést, másrészt pedig szerettem segíteni az embereken. Jó érzés öntött el, amikor megnyugodva, elégedetten hagyták el a kis szobát, ahol az életem felét töltöttem.
De akkor jött, ez a bizonyos híres illető. Sosem hittem volna, hogy bármi hírességet kezelni fogok egyszer, de akkor, amikor belépett a házamba már tudtam, hogy nehéz eset lesz. Azonnal leszűrtem, hogy nem lesz könnyű kihúzni belőle konkrétan mi zavarja ott mélyen, legbelül. De ugyanakkor azt is tudtam, hogy idővel ő is megenyhül, és megnyílik előttem.
Legalábbis nagyon szerettem volna.
Azt viszont nem gondoltam volna, hogy mi mindent meg kell tennem ennek érdekében, hogy segíteni tudjak neki, Harry Stylesnak. Ekkor kezdetét vette a terápia, ami a kelleténél kicsit tovább tartott.
